A Barcelona és a brazil válogatott szupersztárja, Neymar da Silva Santos Júnior napjaink egyik legtöbbre tartott futballistája, sokak szerint hamarosan a világ legjobb játékosává avanzsálhat.
Neymar ugyan még nem töltötte be huszonkettedik életévét, de a Forbes magazin szerint máris Brazília legbefolyásosabb híressége: a százas listán olyanokat előz meg, mint a háromszoros világbajnok, minden idők legjobb labdarúgójának megválasztott Pelé, vagy a szupermodell Gisele Bündchen. A Barcelona játékosát megnyerő, mindig vidám, tréfára mindig kész személyisége miatt is kedvelik mind a sajtómunkások, mind a szurkolók.
- Kisgyerekkorom óta mindig nagyon vidám voltam, mindenkivel szívesen vicceltem. Egyszerűen szeretem jól érezni magam. Gyerekként azt csináltam, mint minden átlagos brazil kissrác: sárkányt eregettem, bicikliztem, bújócskáztam - de mindenekelőtt fociztam - az utcán, a tengerparton, mindenütt. A futballon kívül a zene a mindenem. A nagynéném és a nagybátyám is remekül gitározik, így a zene mindennapos volt az otthonunkban. Szamba, pagoda, gospel és egy egyéb ritmusok - mind-mind ott voltak, megszerettem őket. És természetesen mindig szerettem táncolni is.
A könnyed mozgású szellőléptű brazil géniusz tehetségét természetesen hamar felfedezték, a Santoshoz 2003-ban tizenegy évesen került. A profi futballban eltöltött több mint tíz év alatt a cingár kiskölyökből először a brazil futball legnagyobb reménysége lett, akit már tizennyolc évesen, 2010-ben - akkor még hiába - beköveteltek az akkor világranglista-vezető, Dunga vezette brazil válogatottba, egy évvel később pedig a Santosszal megnyerte a dél-amerikai klubfutball elitsorozatát, a Copa Libertadorest, melynek gólkirálya lett, a Peñarol elleni döntőben pedig ő szerezte csapata vezető gólját, hozzásegítve ezzel a Peixét, hogy 1962 és 63 után harmadszor is elhódítsák a trófeát a fekete-fehérek.
A világ ekkor figyelt fel igazán istenáldotta tehetségére, azóta számtalan nagy mérkőzésen - többek között a az El Clásicókon, a Konföderációs Kupa döntőjében és a brazil válogatott leszereplése ellenére a nyári világbajnokságon is - bizonyította kivételes képességeit, ám továbbra is úgy izgul a meccsek előtt, mint az első profi fellépésén.
- Egy Clásico, egy döntő és bármilyen fontos meccs előtt összeszorul a gyomrom - persze jó értelemben! - vallja be a brazil klasszis. - Gólt lőni a legjobb érzés a világon, de az egyéni villogás sohasem mehet a csapatmunka rovására, a focipályán mindig arra törekszem, hogy a lehető leghatékonyabban segíthessem a társaimat. Természetesen az egyéni képességek sokat számítanak, a győzelem azon múlik, a csapat hogyan képes teljesíteni. Épp ezért állandóan fejlődni kell. Kicsi korom óta édesapám mindig azt mondta, mindenegyes edzés után úgy kell lejönni a pályáról, hogy teljesen kihajtottam magam - ezt mind a mai napig betartom. Fejlesztem a bal lábamat, dolgozom a helyzetkihasználásomon, a fejjátékomon, a védekezésemen - mindenen. Azért dolgozom, hogy egyre jobb és jobb legyek - egyszerűen nem tudok leállni.
Neymar mindennapjaihoz a hatalmas edzésmunka mellett az egészséges táplálkozás is hozzátartozik; mint a legtöbb profi klubnál, a Barcelonánál mindig is komoly hangsúlyt fektetnek arra, hogy a játékosok megfelelő módon étkezzenek. Így aztán kedvenc ételei közül a pizza, a hamburger és a vattacukor igencsak ritka alkalommal kerül terítékre.
- Néha azt kívánom, bárcsak azt ehetném, amit megkívánok, de minden egyes nap oda kell figyelni a kiegyensúlyozott táplálkozásra, azaz húst szénhidrátot és zöldséget-gyümölcsöt mindig ennünk kell. Szívesen eszem spenótot a magas vastartalma miatt, de brazilként természetesen sok rizst és babot is eszem, s nem vetem meg a különféle sajtokat sem. Szerencsés testalkatom van, nem egyhamar ugranak fel rám a kilók, de nagyon odafigyelek arra, mit fogyasztok.
Neymar nemcsak étkezésére, hanem szabadideje minőségi eltöltésére is kényes, kiegészítő sportként szívesen teniszezik, kerékpározik, úszik és golfozik, de vannak napok, amikor, videojátékokkal, zenehallgatással, gokartozással vagy éppen kártyázással relaxál, ám saját bevallása szerint leginkább családja és barátai körében tud kikapcsolódni.
- A mérkőzések után általában a családommal vagy a barátaimmal vacsorázom. Utóbbiak még mindig ugyanazok, mint gyerekkoromban. Mindig ugyanolyan vagyok, a pályán és azon kívül is. Az, hogy a magánéletemben jól érzem magam, a pályán is meglátszik - legalábbis remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése